Fogszabályzós Anyuka – 1. rész

Nem volt könnyű döntés, az utóbbi években már világossá vált, hogy szükségem lesz a fogszabályzóra, de nehéz volt rászánni magam.

Sajnos gyerekkoromban még nem voltak állandó fogszabályzó készülékek, a kivehetővel pedig nem lehetett elérni jó eredményt. A mi időnkben pedig 18-20 évesen nagyon ciki volt. Amikor otthon voltam a gyerekekkel az lett volna a következő nagy lehetőségem arra, hogy megcsináltassam a fogaimat, de akkor sem foglalkoztam vele.

Az utóbbi egy-két évben kezdett el visszahúzódni az ínyem, és olyan érzésem volt, mintha egyre jobban előre jönnének a fogaim (amik persze eddig is eléggé előre álltak), és azt vettem észre magamon, hogy egyre furcsábban ejtem az „s” és az „sz” betűket.

Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor ínyvisszahúzódással elmentem a fogíny specialistához, és elmondta, hogy a folyamatot csak a fogak szabályozásával lehet megállítani. Ekkor már nem is gondolkodtam tovább. Gyerünk, vágjunk bele!

Persze bennem volt, hogy mit fognak szólni az ismerősök, a munkahelyemen, de leginkább a családom támogatása kellett.

Az előkészületek kb. 2 hónapig tartottak: mintavétel, röntgenek stb. és február végére megkaptam a fogszabályzót. Nagyon furcsa, mondhatni rossz érzés volt, amikor felkerült. Hazafelé a villamoson végig azon izgultam, hogy a gyerekek mit fognak hozzá szólni. Persze előtte már felkészítettem őket, hogy anyának majd fém csík lesz a fogán, meg ilyenek, de nem igazán tudták elképzelni. Kislányom elég jól viselte, kisfiam pedig „de csúnya”, „anya légyszi csukd be a szád, mert mindjárt elhányom magam” mondatokkal zárta le a témát.

Persze én is utáltam az egészet és folyton az járt az eszembe, hogy ne rohadt sok lesz az a két év! Vacsorázni nem mertem, és izgultam, hogy a munkahelyemen mit szólak majd másnap…szóval nagyon rosszul telt az első fogszabályzós estém.

Reggel kisfiamat bementem felébreszteni és reggel azzal fogadott, hogy „Anya, nem is olyan csúnya ez a fogszabályzó”. Nagyon megkönnyebbültem. Azóta sokszor viccelődünk vele, és kb. havonta egyszer el kell nekik mondanom, hogy mennyi idő múlva veszik le, úgyhogy megszokták (kénytelenek voltak ). Sőt, kisfiam örömmel újságolta egyik napi, hogy az iskolában a védő néninek is fogszabályzója van.

Címkék:
Tovább a blogra »