A blogomon már sokszor írtam róla, hogy kisfiam egy komoly immunbetegségben esett át a nyáron. Gyakorlatilag az egész nyár ráment a gyógyulásra, de szerencsére már jól van.
De nem is annyira a betegségről szeretnék most írni, hanem inkább arról, hogy „államunk” mennyire támogatja a beteg gyermekét ápoló szülőt (szülőket). Kisfiam pont a kórházba kerülés előtt két hónappal töltötte be a hatodik életévét, és már javában benne voltunk a betegségbe amikor kiderült, hogy az OEP a 6-12 éves korú gyermekek után összesen 14 naptári nap táppénz fizet. Felháborítónak tartom, hogy egész évben rendületlenül vonják tőlünk az egészségbiztosítási járulékot, amikor pedig szükség lenne rá, akkor egyszerűen nem fizetnek. Ja, és a 14 naptári nap, az igazándiból 10-et jelent, mivel a hétvégét is beleszámolják.
Nem értem, hogy az OEP szerint mit kellene tennem. A 6 éves gyermekemet aki nem tudott egyedül mozogni sem két hét után otthon kellett volna hagynom egyedül???!!! Akkor persze én lennék a legutolsó senkiházi anya, aki ilyet tesz a gyermekével. Persze a kedves emberek az OEP-nél is tudják, hogy normális szülő nem tesz ilyet. Gondolják, hogy a házastárs megkeresi a kenyérre valót, aztán majd lesz velük valami. A lényeg, hogy minél előbb húzzanak vissza dolgozni és fizessék a járulékot.
És amit még végképp nem értek: minden tiszteletem az egyedülálló szülőké, DE miért van az, hogy egyedülálló szülőnek 6-12 éves korig 28 nap gyermek utáni táppénz jár? Ő lehet 4 hétig beteg, de aki családban nő fel az igenis gyógyuljon meg 2 hét alatt??? A családban nevelkedő gyermekek után is kellene, hogy járjon a 28 nap táppénz (akár úgy is, hogy 14 nap anyának, 14 nap apának), de a mostani helyzet teljes mértékben igazságtalan.
Így két hetet én két hetet a férjem volt fizetés nélküli szabin, hogy az ápolást meg tudjuk oldani.
Írtam az ügyben az emberi jogok biztosának, visszajelzésként eddig kaptam egy ügyiratszámot. Amit lesz valamilyen fejlemény megírom a blogon is.
Legutóbbi hozzászólások