Ha a gyerkőc ellenkezik, és nem szeretne fogszabályzót, akkor anyukáknak és apukáknak is “fel lehet áldozni” magukat.
Együtt könnyebb, bár drágább is…:(. De sokszor lehet találni kuponos akciót is.
Így is lehet...
Fogszabályzós Anyuka - 2. rész
Az előző bejegyzésben írtam, hogy a gyerekeim hogy viselték az új „lakót” a számban. A következő lépés a munkahely volt:
A közvetlen kollégáimnak persze elmondtam, hogy fogszabályzóm lesz, de így is nagyon nehéz volt az első pár nap. Nem mertem kinyitni a számat, alig értették, hogy mit mondok, nem mertem mosolyogni stb. A megbeszéléseken éreztem, hogy amikor beszélek mindenki a fogaimat nézni – persze lehet, hogy csak én képzeltem be magamnak. A szám állandóan kiszáradt a szabályzótól, szinte egyfolytában innom kellett. Ráadásul a lehető legmesszebb ülök a női mosdótól, úgyhogy minden evés után a fogkefémmel meg a fogkrémemmel végig kell „szambázni” az egész irodán. (Mivel nagyon fontos, hogy minden evés után fogat kell mosni. A fogak épsége miatt is, és azért is, mert nagyon csúnyán rá tud ragadni az ételmaradék.) Így visszagondolva kb. 1-2 hónapig zavartak ezek a dolgok, most már vígan beszélek, mosolygok és sétálok a fogmosó cuccaimmal. 🙂 – kár, hogy nincs fogszabályzós smiley…
kép forrása: Pinterest
Fogszabályzós Anyuka – 1. rész
Nem volt könnyű döntés, az utóbbi években már világossá vált, hogy szükségem lesz a fogszabályzóra, de nehéz volt rászánni magam.
Sajnos gyerekkoromban még nem voltak állandó fogszabályzó készülékek, a kivehetővel pedig nem lehetett elérni jó eredményt. A mi időnkben pedig 18-20 évesen nagyon ciki volt. Amikor otthon voltam a gyerekekkel az lett volna a következő nagy lehetőségem arra, hogy megcsináltassam a fogaimat, de akkor sem foglalkoztam vele.
Az utóbbi egy-két évben kezdett el visszahúzódni az ínyem, és olyan érzésem volt, mintha egyre jobban előre jönnének a fogaim (amik persze eddig is eléggé előre álltak), és azt vettem észre magamon, hogy egyre furcsábban ejtem az „s” és az „sz” betűket.
Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor ínyvisszahúzódással elmentem a fogíny specialistához, és elmondta, hogy a folyamatot csak a fogak szabályozásával lehet megállítani. Ekkor már nem is gondolkodtam tovább. Gyerünk, vágjunk bele!
Persze bennem volt, hogy mit fognak szólni az ismerősök, a munkahelyemen, de leginkább a családom támogatása kellett.
Az előkészületek kb. 2 hónapig tartottak: mintavétel, röntgenek stb. és február végére megkaptam a fogszabályzót. Nagyon furcsa, mondhatni rossz érzés volt, amikor felkerült. Hazafelé a villamoson végig azon izgultam, hogy a gyerekek mit fognak hozzá szólni. Persze előtte már felkészítettem őket, hogy anyának majd fém csík lesz a fogán, meg ilyenek, de nem igazán tudták elképzelni. Kislányom elég jól viselte, kisfiam pedig „de csúnya”, „anya légyszi csukd be a szád, mert mindjárt elhányom magam” mondatokkal zárta le a témát.
Persze én is utáltam az egészet és folyton az járt az eszembe, hogy ne rohadt sok lesz az a két év! Vacsorázni nem mertem, és izgultam, hogy a munkahelyemen mit szólak majd másnap…szóval nagyon rosszul telt az első fogszabályzós estém.
Reggel kisfiamat bementem felébreszteni és reggel azzal fogadott, hogy „Anya, nem is olyan csúnya ez a fogszabályzó”. Nagyon megkönnyebbültem. Azóta sokszor viccelődünk vele, és kb. havonta egyszer el kell nekik mondanom, hogy mennyi idő múlva veszik le, úgyhogy megszokták (kénytelenek voltak ). Sőt, kisfiam örömmel újságolta egyik napi, hogy az iskolában a védő néninek is fogszabályzója van.
Hétvégi program
A hétvégén még talán jó idő lesz – legalábbis az előrejelzések szerint. Jó alkalom arra, hogy kipróbáljátok az újpesti Tarzan Parkot a Tábor u-ban (4. ker).
Nagyon kultúrált, rendezett park, modern, szórakoztató játékok. A mellékhelyiségek is nagyon tiszták, igazi nyugat európai színvonalú az egész park.
Táppénz gyermekek után
A blogomon már sokszor írtam róla, hogy kisfiam egy komoly immunbetegségben esett át a nyáron. Gyakorlatilag az egész nyár ráment a gyógyulásra, de szerencsére már jól van.
De nem is annyira a betegségről szeretnék most írni, hanem inkább arról, hogy „államunk” mennyire támogatja a beteg gyermekét ápoló szülőt (szülőket). Kisfiam pont a kórházba kerülés előtt két hónappal töltötte be a hatodik életévét, és már javában benne voltunk a betegségbe amikor kiderült, hogy az OEP a 6-12 éves korú gyermekek után összesen 14 naptári nap táppénz fizet. Felháborítónak tartom, hogy egész évben rendületlenül vonják tőlünk az egészségbiztosítási járulékot, amikor pedig szükség lenne rá, akkor egyszerűen nem fizetnek. Ja, és a 14 naptári nap, az igazándiból 10-et jelent, mivel a hétvégét is beleszámolják.
Nem értem, hogy az OEP szerint mit kellene tennem. A 6 éves gyermekemet aki nem tudott egyedül mozogni sem két hét után otthon kellett volna hagynom egyedül???!!! Akkor persze én lennék a legutolsó senkiházi anya, aki ilyet tesz a gyermekével. Persze a kedves emberek az OEP-nél is tudják, hogy normális szülő nem tesz ilyet. Gondolják, hogy a házastárs megkeresi a kenyérre valót, aztán majd lesz velük valami. A lényeg, hogy minél előbb húzzanak vissza dolgozni és fizessék a járulékot.
És amit még végképp nem értek: minden tiszteletem az egyedülálló szülőké, DE miért van az, hogy egyedülálló szülőnek 6-12 éves korig 28 nap gyermek utáni táppénz jár? Ő lehet 4 hétig beteg, de aki családban nő fel az igenis gyógyuljon meg 2 hét alatt??? A családban nevelkedő gyermekek után is kellene, hogy járjon a 28 nap táppénz (akár úgy is, hogy 14 nap anyának, 14 nap apának), de a mostani helyzet teljes mértékben igazságtalan.
Így két hetet én két hetet a férjem volt fizetés nélküli szabin, hogy az ápolást meg tudjuk oldani.
Írtam az ügyben az emberi jogok biztosának, visszajelzésként eddig kaptam egy ügyiratszámot. Amit lesz valamilyen fejlemény megírom a blogon is.
Legutóbbi hozzászólások