Az előző bejegyzésben írtam, hogy a gyerekeim hogy viselték az új „lakót” a számban. A következő lépés a munkahely volt:
A közvetlen kollégáimnak persze elmondtam, hogy fogszabályzóm lesz, de így is nagyon nehéz volt az első pár nap. Nem mertem kinyitni a számat, alig értették, hogy mit mondok, nem mertem mosolyogni stb. A megbeszéléseken éreztem, hogy amikor beszélek mindenki a fogaimat nézni – persze lehet, hogy csak én képzeltem be magamnak. A szám állandóan kiszáradt a szabályzótól, szinte egyfolytában innom kellett. Ráadásul a lehető legmesszebb ülök a női mosdótól, úgyhogy minden evés után a fogkefémmel meg a fogkrémemmel végig kell „szambázni” az egész irodán. (Mivel nagyon fontos, hogy minden evés után fogat kell mosni. A fogak épsége miatt is, és azért is, mert nagyon csúnyán rá tud ragadni az ételmaradék.) Így visszagondolva kb. 1-2 hónapig zavartak ezek a dolgok, most már vígan beszélek, mosolygok és sétálok a fogmosó cuccaimmal. 🙂 – kár, hogy nincs fogszabályzós smiley…
kép forrása: Pinterest
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: